Nem kell, hogy ellenségek legyünk az éghajlati mozgalomban

Tudósok és tudósok százai kimondva, őszintébb és józanabb vitára szólít fel a környezeti változások miatt egyre valószínűbbé váló társadalmi zavarok, összeomlás és összeomlás kapcsán. Felhívásuk súlyát és sürgősségét nem szabad figyelmen kívül hagyni vagy figyelmen kívül hagyni.

A felmérések azt mutatják. hogy a nyugati világ népességének nagy százaléka már életében számít társadalma összeomlására egy sor bomlasztó változás miatt. Létfontosságú, hogy minden átgondolt kollektív válasz elismerje és magában foglalja a nehéz érzelmek feldolgozásának módjait, hogy konstruktív utakat találjunk a jövőre nézve.  

Az elmúlt évtizedben emberek százmilliói tapasztalták már meg, hogy az éghajlatváltozás növekvő közvetlen és közvetett hatásai miatt saját megélhetésük és közösségeik összeomlottak. El kell ismernünk, hogy az éghajlati káosz egyre súlyosbodó humanitárius válság, amely aktív együttérzésünket követeli meg a humanitárius segítségnyújtás, a béketeremtés és a globális igazságosság révén.  

Az elmúlt néhány évben emberek százezrei helyezték előtérbe az éghajlati aktivizmust, mert úgy érzik, hogy az általunk ismert életet közvetlen veszély fenyegeti, nem pedig a milliomodrészek vagy a jegesmedvéket 2050-re fenyegető veszélyek. Ezen emberek motivációinak megértése és a velük való kapcsolatfelvétel segít majd mindannyiunknak abban, hogy a lehető legnagyobb hatást gyakoroljuk a zuhanás lassítására és az összeomlás enyhítésére.

Ezeket az egyszerű igazságokat elnyomhatják azok az üzenetek, amelyeket a tömegtájékoztatási eszközöket, kiadóvállalatokat és közösségi médiafelületeket birtokló vállalatok közvetítenek. Az ilyen üzenetek látszólag arra hívják fel a közvéleményt, hogy maradjon nyugodt, és higgyen abban, hogy a jobb technológia és a jobb technokraták meg tudják oldani a jövőnket. Mi nem értünk egyet. Bár nem állunk háborúban az ilyen perspektívákkal, azt tapasztaltuk, hogy egyesek úgy vélik, hogy háborúban állnak azokkal közülünk, akik megtapasztalják vagy előre látják a társadalmi zavarokat vagy összeomlást, és ezt akarják az alapjává tenni annak, hogy a jövő napirendjét ebből kiindulva képzeljük el.  

Tudjuk, hogy bárki, aki alaposan megvizsgálja ezt a témát, nehezen fogja elhinni azt az érvet, hogy a hatékony éghajlatvédelmi fellépést fenyegető legfőbb veszélyt az egymást pozitív módon támogató emberek kis, de egyre növekvő hálózata jelenti, amely a zavarokra és az összeomlásra való reagálásban pozitív módon támogatja egymást. Tudjuk, hogy az új "ellenség" elleni támadás, amely a saját értékek és reformtörekvések kudarcáról tereli el a figyelmet, legalább olyan régi taktika, mint az emberi történetmesélési képesség. És tudjuk, hogy puszta létezésünk is fenyegetésnek tűnhet azoknak az embereknek az identitása számára, akik hisznek a természet emberi ellenőrzésében, vagy akik életmódjukat és politikájukat érintetlenül akarják tartani, miközben tanúi a körülöttünk kibontakozó tragédiának.

A legutóbbi kísérlet arra, hogy a Deep Adaptation mozgalomhoz hasonló csoportokat félrevezetettnek és kontraproduktívnak minősítsék, Michael Mann klimatológus professzor "Az új klímaháború" című könyvéből származik. Ezt írja rólunk:

"A doomizmus néha álnéven álcázza magát. Gondoljunk csak arra, amit 'mély alkalmazkodás' néven ismerünk, ... ez a klímaváltozás elleni harcból való kivonulást segíti elő... Bendell tanulmánya [a mély alkalmazkodásról] erősebb eszköz a kivonuláshoz, mint bármelyik cikk, amelyet valaha is írtak klímaváltozás-tagadók."

A mélyreható alkalmazkodási menetrend a kialakulóban lévő globális beszélgetés és a kibontakozó éghajlati válság súlyosságára adott válasz kulcsfontosságú részét képezi, ezért Mann professzornak van értelme erről beszélni, mivel igyekszik naprakész lenni az éghajlati mozgalomban. Tisztában vagyunk vele, hogy ő és kiadói - hozzánk hasonlóan - mindent megtesznek azért, hogy a veszélyes környezeti változásokkal szemben a károk csökkentésére irányuló cselekvésre ösztönözzenek. Mégis, mivel közvetlenül klímaaktivistákkal dolgozunk együtt, és sokan közülünk maguk is aktivisták, egészen más tapasztalatokkal rendelkezünk, mint ő és tanácsadói. Számunkra nem meglepő, hogy az egzisztenciális fenyegetettség érzése radikalizálta az embereket, és az éghajlati aktivizmus új hullámát szülte meg. Nem meglepő számunkra, hogy pszichológiai kutatás a várható nehéz jövőről megállapítja, hogy az nem feltétlenül vezet mentális egészségügyi problémákhoz, míg az érzelmek elfojtása igen.

Tekintettel arra, hogy a mély adaptációról szóló félreértelmezésekre, úgy gondoljuk, hogy hasznos újrafogalmazni a megközelítésünket. A mélyreható alkalmazkodás koncepciója azon a nézeten alapul, hogy a környezeti változások közvetlen és közvetett hatásai miatt bekövetkező többszörös társadalmi összeomlás valószínű, elkerülhetetlen vagy már folyamatban van. Ennek tudományos alapja ma már messze túlmutat az eredeti Deep Adaptation dokumentumon, mivel magában foglalja azt a tág területet, amelyet makollapszológia'. Mindenesetre Mann professzor állításával ellentétben az eredeti tanulmány és a DA koncepciója nem arra a következtetésre jut, hogy az Északi-sarkvidéken biztosan hatalmas metánfelszabadulás történik. Ehelyett az eredeti tanulmány arra a következtetésre jut, hogy egyik esetben sem lehetünk biztosak, ami már önmagában is elég megdöbbentő ahhoz, hogy józanul mérlegelni lehessen a következményeit.  

A DA etikája az, hogy pozitívan reagáljunk az összeomlással kapcsolatos érzelmekre, ami alatt azt értjük, hogy a károk csökkentésére törekszünk. Ezt úgy tesszük, hogy keretet és eszközöket kínálunk az élet minden területéről érkező embereknek, hogy nyílt szívű párbeszédet folytassanak arról, hogy mit éreznek és mit terveznek tenni. Ebből a megközelítésből az elmúlt két évben számos ötletes projekt született. A Cadence Kerekasztal olyan emberek számára indított kezdeményezés, akik szakmai rálátásukat arra kívánják felhasználni, hogy a mélyreható alkalmazkodás és összeomlás narratíváit bevezessék a közszolgálat politikai döntéshozatali kultúrájába. A DA Business & Finance csoport újragondolja a gazdaságot, a vállalatokat és az innovációt azáltal, hogy szakembereket hív fel arra, hogy kapcsolódjanak össze és készítsenek olyan tartalmakat és megvalósítható elemeket, amelyek a jelenlegi rendszert a "szokásos üzletmenet" napirendjén túlra mozdítják. A DA Szülői csoport egy biztonságos és gondoskodó helyet biztosít a szülőknek, ahol megoszthatják gondolataikat, érzelmeiket, ötleteiket és forrásaikat a gyermeknevelés témájában ebben a kihívásokkal teli időszakban. 

Ez csak három példa olyan kezdeményezésekre, amelyek a DA Fórumon belül jöttek létre anélkül, hogy a mainstream médián keresztül bármilyen erőfeszítéssel próbálták volna elérni a résztvevőket. Ezért reméljük, hogy a világ környezetvédelmi csoportjai és a környezetvédelmi újságírók elkezdenek hallgatni arra a több száz akadémikusra, akik most azért könyörögnek, hogy a nyilvános diskurzusban helyet kapjon a társadalmi összeomlás folyamatának valószínűségének és lehetséges módjainak feltárása, hogy a társadalom és a természeti világ nagyobb részét megmentsék. Ők azok a tudósok, akik szívükön viselik az elővigyázatosság elvét. Ezért nem követelik, hogy egy tudós bizonyítsa be, hogy már túl késő, mielőtt elkezdenék mérlegelni azon rendszerek széles körű összeomlásának következményeit, amelyektől az emberek megélhetése és biztonsága függ. Inkább ésszerűen azt kérdezik, hogy a tudósok adatokkal tudják-e bizonyítani, hogy a katasztrofális változások elhárításának útján vagyunk. Ha egy tudós nem tudja megmondani, hogy milyen bizonyítékok cáfolnák meg az elméletét, miszerint még nem túl késő a katasztrofális változás elhárításához, akkor nem végez tudományt. Michael Mann esetében ő már 2009-ben kijelentette milyen adatok bizonyítják, hogy már túl késő megelőzni a katasztrófát. Más vezető klímakutatókkal együtt azt mondta, hogy 2020-ra a világ kibocsátásának gyorsan csökkennie kell, és a csökkenésnek folytatódnia kell, hogy elkerülhető legyen a katasztrofális felmelegedés. A mi véleményünk az, hogy még ha van is egy halvány jele annak, hogy széles körű katasztrofális hatások következnek be, akkor is nagyon alaposan meg kell fontolnunk ezt, függetlenül attól, hogy ez érzelmileg mennyire nehéz.

Ha mi nem tudunk szembenézni vele, akkor majd mások fognak. Azzal, hogy Mann professzor démonizálja azokat az egyéneket vagy csoportokat, akik érett mérlegelést és együttműködésen alapuló válaszokat követelnek az éghajlati összeomlás katasztrofális hatásainak lehetőségére vagy valószínűségére, hozzájárul egy olyan narratívához, amely megakadályozza a kormányokat, közösségeket és intézményeket abban, hogy fontolóra vegyék, hogyan támogathatják az embereket ebben a fokozott széttagoltságban. A világ hadseregének egy része tervezi ezt. (zárt ajtók mögött). Nem rájuk kellene bízni, hogy meghatározzák, hogyan reagáljanak a társadalmak.

Ha néhány éghajlatkutató olyan klímaháborút akar, amelyben a mindennapi éghajlatvédelmi aktivisták és polgárok bábuk vagy járulékos veszteségek a figyelemfelkeltés és a hatalom befolyásolása érdekében, akkor nem tehetünk semmit azon kívül, hogy üdvözöljük a menekülteket ebből a harcból. Reméljük, hogy az ilyen klímatudósok elgondolkodnak azon, hogy esetleg bennük is háború dúl, miközben visszavágnak a saját kétségbeesésüknek. Ez olyasmi, amit Dr. Wolfgang Knorr klímakutató ékesszólóan beszélt amikor felszólította a klimatológusokat, hogy nyissák meg bölcsességüket globális helyzetünkkel kapcsolatban. A Mélyreható Alkalmazkodás Fórum kidolgozta a párbeszéd megközelítései amelyek olyan gondolatokkal és érzésekkel való együttélés módját kínálják, amelyeket korábban elviselhetetlennek éltünk meg. Reméljük tehát, hogy a jövőben több tudóssal dolgozhatunk együtt. Az egyik ok, amiért olyan tudósokat szeretnénk bevonni, akik jelenleg idegenkednek a mi nézőpontunktól, az az, hogy mi jöhet ezután, miután tagadják az összeomlás valószínűségét. Ha a szorult helyzetünkkel kapcsolatos nehéz érzelmek feldolgozatlanok maradnak, akkor azt láthatjuk, hogy egyes tudósok másfajta háborús retorikába csúsznak át - tekintélyelvű és védekező válaszokat követelve a válságra, amint az kibontakozik.

Ha Ön tudós, és a Mann professzor által követett megközelítéstől eltérő megközelítést szeretne, kérjük, fontolja meg a következő lehetőségeket:

• Keressen meg minket, csatlakozva a kutatócsoport
• Írja alá a nemzetközi ösztöndíjasok figyelmeztetés az összeomlás kockázatáról, és vegyen részt több száz tudós párbeszédében.
• Végezzenek erőszakmentes közvetlen akciót a Tudósok Lázadás csoportja
• Tegye közzé saját válaszait azoknak a tudósoknak, akik félremagyarázzák a klímaaktivisták munkáját, beleértve azokat is, akik társadalmi zavarokat és összeomlást vetítenek előre.

A képet Michael Gaida készítette, a Pixabay-en