Hogyan készítsük fel a fiatalokat?

Ahmed Afzaal

Az elmúlt tizennégy évben egy kis bölcsészkollégiumban tanítottam az amerikai Középnyugaton. Amióta 2012 nyarán "ráébredtem" globális helyzetünk nagyságrendjére és kiterjedésére, elgondolkodtam azon, hogy mi a hivatásom értelme egy ilyen időszakban. Konkrétan a következő dilemmát élem át: egyrészt azt akarom, hogy a diákjaim ismerjék a világban zajló katasztrófa teljes mértékét, hogy ne érje őket váratlanul, amikor bekövetkezik az elkerülhetetlen. Másrészt azon kapom magam, hogy szándékosan visszatartom sok mindent, amit tudok, főleg azért, mert nem hiszem, hogy meg tudom adni nekik azt az érzelmi támogatást, amire szükségük lesz, miután teljesen felhúztam a függönyt. Ahogy én látom, a dilemma abból adódik, hogy azt feltételezem, mindent nekem kell megoldanom, még akkor is, ha ez a feladat - a fiatalok felvilágosítása a szorult helyzet nagyságrendjéről - nem az én feladatom. és az érzelmi szükségleteikről való gondoskodás egyértelműen közösségi felelősség. Egy főiskolai környezetben ez a felelősség csak együttműködő, multidiszciplináris erőfeszítéssel teljesíthető, lehetőleg az adminisztrátorok teljes támogatásával.

Jem Bendell Deep Adaptation című tanulmányát akkor olvastam, amikor 2018 júliusában megjelent. A papír megerősítette azt, amit már tudtam, de ennél többet tett. Olyan szókincset adott, amellyel úgy beszélhetünk a szorult helyzetünkről, hogy az ne vezessen a tétlenség kétségbeeséséhez. A Mély alkalmazkodás megközelítés egy egyébként reménytelen helyzetben kínál kiutat, és mérhetetlenül hálás vagyok, hogy valakinek volt annyi bölcsessége, hogy kidolgozza és megossza ezt a perspektívát.

A fent leírt dilemma és a Deep Adaptation által javasolt új megközelítés miatt a kérdés, amely számomra a legfontosabb, a következő: Hogyan készíthetjük fel a fiatalabb generációt, hogy maximalizáljuk jólétüket és jólétüket? Más szóval, hogyan teremtjük meg azokat a feltételeket, amelyek mellett a mélységbe nézhetnek anélkül, hogy beleesnének? Gyakorlatiasabban fogalmazva, hogyan hozzuk be a Mély Alkalmazkodást a tanintézményeinkbe, vagy másképpen, hogyan hozzuk be a diákjainkat a Mély Alkalmazkodás hálózatába? Mivel 18-22 éveseket tanítok, ez az a demográfiai csoport, amelynek jóléte és jóléte a leginkább érdekel, bár a 18 évnél fiatalabb diákok is megfelelő útmutatásra szorulnak.

Mivel tisztában vagyok azzal a ténnyel, hogy senki sem képes mindezt egyedül véghezvinni, meghívom a főiskolák és egyetemek professzorait mindenféle tudományágból, hogy jöjjenek össze és foglalkozzanak a mélyreható alkalmazkodás kérdésével a fiatalabb generáció felkészítésével kapcsolatban. Tudom, hogy az intézményeinkben jelenleg tanított tananyag nagy része gyorsan veszít valós értékéből, és hogy elengedhetetlen, hogy felülvizsgáljuk tanterveinket és pedagógiánkat, és összhangba hozzuk azokat a diákjaink következő években és évtizedekben várható igényeivel. Ezen a ponton azonban mindaz, amit javaslok, csupán egy irány, nem pedig egy konkrét célállomás. A meghívás arra szól, hogy a kutatás és a kíváncsiság szellemében gyűljünk össze, hogy együttműködő módon tárjuk fel az igényeket és a lehetőségeket, és végezzük el a konkrét célok, stratégiák és taktikák meghatározásához szükséges előkészítő munkát. Együtt dolgozva talán képesek leszünk új utat teremteni ebben a vadonban.

Felhívásom elsősorban azoknak szól, akik főiskolai vagy egyetemi szinten (azaz a középiskola utáni vagy harmadik szintű oktatásban) tanítanak, de bárkihez szól, aki bármilyen minőségben kapcsolatban áll a felsőoktatással. Ha érdekli a meghívás, kérjük, válaszoljon erre a meghívásra e blogbejegyzés kommentálásával, a Deep Adaptation fórumban vagy a Deep Adaptation Facebook-csoportban. Közvetlenül is kapcsolatba léphet velem a dr.ahmed.afzaal@gmail.com címen.

Szerzői életrajz:

Ahmed Afzaal a Concordia College (Moorhead, MN) vallási tanszékének docense.

Honlap: https://ahmedafzaal.com

Facebook: https://www.facebook.com/ahmed.afzaal.7

Twitter: https://twitter.com/ahmed_afzaal